A Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat 1969-ben indult útjára a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában, főszerkesztője Kuczka Péter volt. Az általa kiadott Kozmosz sorozat 133 kötetből állt, ebből három kötet második kiadást is megélt. 

A sorozat Magyarországon a modern science fiction úttörőjének tekinthető, sikerének érdeme, hogy megjelenhetett a Galaktika antológia, Metagalaktika és a Robur. Ezeknek a műveknek köszönhetően kialakulhatott a magyar science fiction szubkultúra, mely a mai társadalomnak is szerves része.  Sikerének kulcsa nem csak a minőségi művek válogatása volt, hanem a sci-fi irodalom műfaji sokszínűsége is.

 A sorozat elindulását Magyarországon az 1960-as évek belpolitikai helyzete erősen nehezítette, hiszen a kormányzat erős cenzúrát gyakorolt a nyomtatásban megjelentethető irodalomra, így szinte lehetetlené tette a kor társadalmi mondanivalójának közlését.

Kuczka Péter azonban felismerte, hogy a tudományos fantasztikus irodalom egyfajta kiskapuként is szolgálhat ebben a kényszerű hallgatásban. Marx György, Darázs Endre, Kulin György és Kuczka Péter összefogva felvették a kapcsolatot a Művelődésügyi Minisztériummal, ami pedig szabad utat biztosított a science fiction irodalomnak, így a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat létrejöhetett.

1971 őszén megrendezésre került a szocialista országok első sci-fi íróinak találkozója. Közös nyilatkozatot adtak ki, melyben elhatárolták magukat a sci-fi régi didaktikus formáitól, szakítottak azzal a szemlélettel, hogy a sci-fi az ifjúsági irodalom és a tudományos ismeretterjesztés része.

A történetüket tekintve, a sorozatban megjelent művekben a szerzők a saját morális-, erkölcsi-, vallási és politikai gondolataikat rejtették el. A rendszerváltásig a tudományos fantasztikus irodalmat szócsőként használták, olyan utópiákat megteremtve, mely az olvasót elgondolkoztatta az aktuális helyzetükről. Sok hazai író csak így tudta kifejezni hazánk politikai problémáit.